Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (angolul: European Convention on Human Rights, ECHR) az egyik legfontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentum, amelyet az Európa Tanács tagállamai alkottak. Az egyezmény célja az emberi jogok és alapvető szabadságok védelme Európában. Az Egyezmény tartalmazza a polgári és politikai jogok széles körét, és alapvető keretet teremt az államok kötelezettségvállalásához az emberi jogok tiszteletben tartására. Az Egyezmény és annak jegyzőkönyvei hozták létre a Bíróságot és határozzák meg annak működését, valamint tartalmazzák azon jogok és biztosítékok felsorolását, amelyeknek tiszteletben tartását az államok vállalták.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének főbb jellemzői:
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye hozzájárul a jogbiztonság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításához Európában, és egy fontos jogi keretet biztosít az államok közötti együttműködéshez az emberi jogok védelme terén. Az Egyezmény rendszeresen frissül, és az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseivel hozzájárul a jogállamiság fenntartásához. Az Egyezményhez Magyarország 1993-ban csatlakozott. Az Egyezményben és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben védett jogok gyakorlatilag megegyeznek a Magyar Alaptörvényben szabályozott emberi jogokkal.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (European Court of Human Rights, ECHR) egy olyan nemzetközi jogi szervezet, amely az Európa Tanács keretében működik. Az ECHR feladata az emberi jogok védelme és azok megsértése miatt benyújtott panaszok elbírálása.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának főbb jellemzői
Létrejötte: Az Emberi Jogok Európai Bírósága 1959-ben jött létre, és 1960-ban kezdte meg tevékenységét.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága fontos szereplője a nemzetközi jogrendszernek, amely az emberi jogok védelméért és azok megsértése elleni jogorvoslat biztosításáért felelős. Az ECHR döntéseivel hozzájárul a jogbiztonság és az emberi jogok védelméhez Európában. A Bíróság feladata annak biztosítása, hogy az államok tiszteletben tartsák az Egyezményben foglalt jogokat és biztosítékokat. E feladatot az egyének – vagy esetenként államok – által benyújtott panaszok (az ún. „kérelmek”) megvizsgálásának útján látja el. Ha megállapítja, hogy valamelyik tagállam megsértette ezeket a jogokat és jogi garanciákat, ítéletet hoz. Az ítéletek kötelező jellegűek: az érintett államok kötelesek azokat végrehajtani.
Ki, mikor, milyen feltételekkel fordulhat a Bírósághoz?
Kérelemmel fordulhat a Bírósághoz az a személy (illetve személyek csoportja), aki úgy gondolja, hogy személyesen és közvetlenül áldozata lett az Egyezményben foglalt jogok és jogi garanciák megsértésének. A kérelmező lehet akár magánszemély, akár jogi személy, például gazdasági társaság vagy egyesület.
A kérelmezőnek személyesen és közvetlenül kellett az állított jogsértés áldozatának lennie. Nem nyújtható be általános jellegű panasz valamely jogszabállyal vagy intézkedéssel szemben például azért, mert az méltánytalannak tűnik.
Az eljárásban részt vevő bármely ügyfél, illetve a perben szereplő bármely fél, akár felperes, akár alperes, nyújthat be panaszt.
A kérelmezőnek minden olyan jogorvoslatot igénybe kell vennie az érintett államban, amely alkalmas lehet arra, hogy hatékonyan orvosolja a sérelmezett helyzetet (ez általában a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz benyújtott keresetet, illetve – ha erre van lehetőség – a fellebbviteli bíróságokhoz benyújtott jogorvoslatokat jelenti). Nem kell kimerítenie viszont azokat az általában rendkívüli jogorvoslatokat (pl. adott esetben a felülvizsgálati kérelem), amelyek az ügy érdemére várhatóan nem hatnak ki (pl. jogszabály által meg nem engedett esetben előterjesztett felülvizsgálati kérelmek).
Kérelmet csak olyan állam ellen lehet benyújtani, amelyre nézve az Egyezmény kötelező (Magyarország ide tartozik), és amely a kérelmező véleménye szerint megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Csak akkor van helye kérelemnek, ha a sérelmezett intézkedést az érintett állam valamely hatósága (pl. bíróság vagy közigazgatási szerv) tette.
A kérelemnek az Egyezményben foglalt valamelyik jogra kell vonatkoznia. Mivel az Egyezmény tartalmazza az ésszerű határidő követelményét az eljárások tekintetében, ezért a hosszúra nyúlt ügyek esetén a Bírósághoz lehet fordulni. A kérelem nem vonatkozhat másra, mint az Egyezmény megsértésére – nem lehet panaszt benyújtani például a magyar jogszabályok megsértése miatt.
Az eljárás menete
Az eljárás általában írásban zajlik, a Bíróság csak kivételes esetben tart tárgyalást. Bár az eljárás első szakaszában nem kötelező az ügyvédi képviselet, a kérelmezőnek hasznos, ha van erre specializálódott ügyvédje, a hibás kérelmet ugyanis a Bíróság elutasítja
A Bíróságnak először azt kell megvizsgálnia, hogy a kérelem elfogadható-e. Ez azt jelenti, hogy a kérelemnek meg kell felelnie az Egyezményben meghatározott feltételeknek. Ha a feltételek nem teljesülnek, a kérelmet elutasítják. Ha a kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítják, a határozat végleges, és ellene nincs helye jogorvoslatnak, az eljárás befejeződött.
Ha a kérelmet vagy a kérelmező egyes panaszait elfogadhatónak nyilvánítják, a Bíróság arra ösztönzi a feleket (a kérelmezőt és az érintett államot), hogy jussanak békés megegyezésre. Ha megegyezés nem jön létre, a Bíróság „érdemben” vizsgálja az ügyet, azaz megállapítja, hogy megsértették-e az Egyezményt és ítéletet hoz.
Ha a Bíróság megállapítja, hogy egyezménysértés történt, „igazságos elégtételt” nyújthat a kérelmezőnek, azaz bizonyos károk megtérítéseként pénzösszeget ítélhet meg és az érintett államot a kérelmező költségeinek megtérítésére is kötelezheti. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy nem történt jogsértés, a kérelmezőnek nem kell a sajátján felüli költségeket (az érintett állam költségeit) megfizetnie, a próbálkozás tehát ingyenes.
Gyakran szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt folyamatban lévő ügyek hosszú évekig elhúzódnak. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke kifejezetten tiltja ezt, az Emberi Jogok Európai Bíróság pedig ezzel kapcsolatosan rendre elmarasztalja az Egyezmény részes államait, köztük Magyarországot is.
Mely esetben kezdeményezhető eljárás?
Ha Magyarországon az eljárás hossza összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A bírósági esetjogot vizsgálva megállapíthatjuk, hogy hozzávetőleg 6-8 éven túl húzódó ügyek esetében a Bíróság megállapítja az ésszerű idő követelményének megsértését.
Milyen késedelmekről beszélhetünk?
A késedelem okai lehetnek egyrészt magánfélnek tulajdonítható késedelmek, ez esetben a vizsgálat tárgya, hogy a hazai bíróságok (hatóságok) minden törvényben meghatározott eszközt felhasználtak-e az eljárás felgyorsítására. Természetesen felmerülhetnek az állam oldalán is késedelmek, így például a bizonyítási eszközök hiánya vagy késedelmes szolgáltatása, amelyek az állam felelősségét alapozhatják meg.
Mi minősíthető ésszerű időnek?
Az eljárás hosszának észszerűségét az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett kritériumok figyelembevételével kell megítélni. Ilyen különösen az eset bonyolultsága, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartása, illetve, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára. Ez tehát minden esetben más és más, a Bíróság mérlegelésén múlik.
A vizsgált időszak kiinduló pontja főszabály szerint a per (eljárás) bíróság előtt való megindulásának időpontja. Ettől eltérő lehet például, ha a bírósági szak előtt közigazgatási hatósági eljárás volt folyamatban, ez esetben a kiindulási pont ennek megfelelően alakul. A figyelembe vehető időszak magába foglalja a fellebbviteli eljárást és a felülvizsgálati eljárást is, amennyiben ez utóbbi eredménye alkalmas az ügy kimenetelének befolyásolására.
Milyen határidőn belül lehet eljárást kezdeményezni?
Az Egyezmény szigorú követelményeket támaszt a panaszosok számára, aminek értelmében a Bírósághoz fordulás az összes hatékony hazai jogorvoslat kimerítése után számított 4 hónapon belül lehetséges. A Bíróság szigorúan veszi a négyhónapos szabály alkalmazását. Ha a kérelmező az utolsó érdemi döntés kézhezvételétől számított négy hónapon túl nyújtja be beadványát, úgy a Bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kérelmet. Az eljárás elhúzódása miatti kérelem ugyanakkor folyamatban lévő eljárás esetén is benyújtható, ekkor tehát nem kell megvárni az ügy végét.
